A viselkedés fennáll függetlenül attól, hogy mennyi ideig marad egyedül. Izgatott, szomorú, vagy ideges lesz, amikor látja, hogy indulsz otthonról. Nem szeret egyedül lenni. Kapcsolódó: Szeparációs szorongás kutyáknál Mit tegyek, ha a kutyámnak szeparációs szorongása van? Az enyhe szeparációs szorongás miatt az alábbi módszerek önmagukban hasznosak lehetnek. Súlyosabb problémák esetén ezeket a módszereket a következő szakaszban ismertetett deszenzitizációs eljárással együtt kell alkalmazni. Amikor hazaérsz, vagy egyedül hagyod a kutyád, vedd lazán. Például, amikor visszatérsz a munkából, egy rövid ideig ne figyelj a kutyádra, lehetőleg addig, amíg le nem ül, vagy meg nem nyugszik. Utána simogasd és dicsérd meg. Nehéz, különösen azért, mert olyan boldogok, de ez egy fontos lépés! Ha egy ruhadarabot, például egy pólót kint hagysz, akkor csak megnyugtató hatást gyakorolhat a kutyádra, mert érzi rajta az illatod. Hozz létre egy "biztonsági jel"-et egy akciónak vagy szónak, amelyet minden alkalommal használsz, ami jelzi a kutya számára, hogy vissza fogsz jönni.
(Bár különösen nyugodt babáknál előfordulhat, hogy kimarad ez az időszak, de ez inkább lelkialkat kérdése, mint nevelésé. ) Fontos, hogy ha egy mód van rá, vigyük magunkkal a babát a lakáson belül, hogy a közelünkben legyen, ha pedig pár percre egyedül kell hagyni, nyugodt hangon magyarázzuk el neki, hová megyünk, és hogy mindjárt jövünk vissza. A babát természetesen ebben az életkorban is hagyhatjuk más személyre, családtagra, bébiszitterre, de készüljünk fel, hogy az elválás több időt fog igénybe venni. Ilyenkor is magyarázzuk el a gyereknek, hogy anya visszajön, csak elmegy a boltba, futni stb. Fontos, hogy ne időponthoz kössük a visszatérést, hanem valamilyen cselekvéshez, például uzsonnához. A szeparációs szorongás visszatérése A szeparációs szorongás általában másfél éves korban visszatér, ugyanis ilyenkor a gyerek már önállóan jár-kel, eléri a dolgokat, ebből fakadóan megint bizonytalan lesz. Ilyenkor ugyanúgy kell eljárni, ha magára hagyjuk, mint korábban, a gyerek mostanra már biztosan érti, amit mondunk neki.
Az első olyan alkalom után, amikor sikerül fél órát csöndben kibírnia, akkor lépjünk be az ajtón, de nagyon fontos, hogy ilyenkor se szóljunk hozzá, várjunk 10-15 percet, majd amikor már nem ugrál fel ránk, nem tütül, akkor hívjuk magunkhoz, és vigyük el sétálni, játsszunk vele, miközben folyamatosan dicsérjük őt. Minél többet gyakoroljuk ezt vele, annál mélyebben fog az új, helyes viselkedés rögzülni benne. De hát az én kutyámmal eddig nem volt ilyen baj!? A szeparációs stressz nem feltétlenül kölyökkorban jön elő. Gyakran valamiféle hirtelen változás is elég a családban, amely előidézheti a kutya megváltozott viselkedését. Költözés, betegség, válás, új családtag, sőt új állat érkezése felboríthatja a falka sorrendjét. Ilyenkor nincsen más dolgunk, mint elölről kezdeni mindent, és újra felépíteni a falkát. De mi a helyzet olyankor, amikor nem történik semmi változás, a kutya mégis elkezd szorongani, amikor egyedül marad? A megváltozott viselkedés előre jelezhet akár egy komolyabb betegséget is.