Kevesen tudják hogy a cickafark, mely körül megannyi tévhit kering, egy hasznos gyógynövény, amely számtalan betegségre nyújt enyhülést, és már az őstörténetek előtt ismert volt. A cickafark növényt az ókori orvosok is használták, latin nevét (Achillea Millefolium) pedig a trójai hős Akhilleusztól kapta, aki a csaták után cickafarkfűvel gyógyította katonái vérző sebeit. Hippokratész fürdőként vérző aranyérre ajánlotta, Dioszkoridész görög katonaorvos szerint pedig mindenféle fekélyre, sebre a legjobb vérzéscsillapítóként használható. A cickafarkban több mint száz kémiai alkotórészt azonosítottak benne, mint az alonitsav, achillein, csersav, keserűanyag, mész, klór, vas, kén, nátrium, kálium, magnézium, aszparagin, glükozidok, gyanta, szénhidrát, flavonoidok, szalicilsav. A cickafark a nők doktoraként ismert, ugyanis a kamillához hasonlóan virágában több, levelében kevesebb kékes színű, azulén tartalmú illóolaj található, melynek görcsoldó hatása nyugtatja az emésztőrendszert és a méh izmait is, ezért a menstruációs görcsök csillapítására is alkalmas.
Szűrjük le, majd mézzel édesítve fogyaszthatjuk. Kúraszerűen napi 1-2 csészével alkalmazzuk.