A dollár és az euró árfolyamának jelentős emelkedése december 15-én, hétfő délben kezdődött, de nem a hivatalos valutapiacon és a bankokban, hanem a feketepiacon, ezért nem zárható ki, hogy a spekulánsoknak is köze lehetett az árfolyam-ingadozáshoz. Míg hétfő reggel még 18, 50-18, 60 hrivnyáért lehetett egy dollárt venni, addig déltől növekedni kezdett az árfolyam, és a nap végére elérte a 19 hrivnya/dollárt. Egy euróért hétfőn 22, 90 hrivnyát kértek. Kedden még meredekebben kezdett emelkedni az árfolyam: délre 20, 40-21 hrivnya/dollárra nőtt az eladási ár, 1 dollárért pedig 18, 50 hrivnyát kaphattunk. Délben a kárpátaljai valutásoknál teljesen elszabadult az árfolyam: egy dollárért 27, egy euróért 35 hrivnyát kértek. Délután még kritikusabbá vált a helyzet: 30 hrivnya lett egy dollár és 35 egy euró. December 17-én az árfolyam 22 hrivnya/dollárról indult, míg az euró 24-ről. Délig 19, 80-20 hrivnyáért adtak egy dollárt. Ami az eurót illeti, a valutásoknál 27 hrivnyáért lehetett venni és 24, 30-ért eladni egy eurót.
Kétségkívül az olajról szólt a tavalyi év, annak második fele legalábbis mindenképpen. Aligha van olyan ember ebben az országban, aki ne találkozott volna a "Szakad az olaj", vagy az "Ismét olcsóbban tankolunk", című cikkek tömegével az utóbbi hónapokban. Számomra viszont ennél fontosabb volt a dollár látványos erősödése, ami jó ideje tart már. Hogy miért fontos?. Egyrészt azért, mert a befektetéseimnek igen jelentős része dollárban van, nyilvánvalóan nem hagy hidegen, hogyan teljesít a dollár a forinttal szemben. Másrészt viszont azért, mert számos nyugatról (USA-ból) importált fogyasztási termék ára függ jelentősen a forint, illetve a dollár erejétől, így nem csak a hozamaim, hanem a kiadásaim is függenek ezektől. Utólag persze könnyű okosnak lenni, de azért a képzeletbeli "fogadóirodák" feltehetően nem fizettek volna sokat, ha egy évvel ezelőtt a forint gyengülésére, illetve a dollár erősödésére fogadtunk volna. Ennek okai jó ideje ismertek, nem sok új van a nap alatt, leginkább a magyar gazdasággal, fiskális, és monetáris politikával kapcsolatos fejlemények állnak a folyamat mögött.
2020. 02. 18. 17:30 Az arany 1. 588 dollár volt ma reggel. A globális pénzkínálat növekedése emeli elsősorban az arany árfolyamát. A piac várja a kínai likviditásbővítő intézkedéseket, ami további aranyár emelkedést hozhat magával. A befektetők azért is veszik az aranyat, mert a koronavírus terjedésével továbbra is növekedési félelmek vannak a piacon, amit a növekvő kockázatvállalási kedv sem tud ellensúlyozni. Az Apple gyengébb eladási számai szintén ezt a félelmet erősítették a piacon, a kínai termelési problémák több cég eladásain is meglátszanak. Az indiai ETF aranykereslet 7 éves csúcson van a statisztikák szerint, ami mutatja az egyik legnagyobb aranyvásárló ország erős vételi szándékát.
A forint gyengülése mellett ugyanakkor az amerikai monetáris politika szigorúbb hangvételt ütött meg tavaly, miközben Európában továbbra is a defláció, és a gazdasági kilábalás kerül a döntéshozók fókuszába. Míg a tengerentúlon a szigorítás, addig a kontinensen a további lazítás van terítéken, ebben a környezetben pedig a dollár is keményen beerősített valamennyi devizával szemben, legyen az euró, forint. Nem is akkora meglepetés, hogy aki euró helyett dollárba tette vagyonát (vagy annak egy részét) a forint leértékelődésétől tartva, sokkal nagyobb hozamot ért el 2014-ben. 21 százalékos hozam a dolláros befektetéseken azért nem semmi. Bár ezt nem szép dolog összevetni az itthoni 2 százalékos betéti kamatokkal (az egyik kockázatmentes, a másik nem), ekkora felülteljesítés azért látványos, és a kockázat mértéke azért nem eget rengető. Feltéve persze, ha nem certifikátokkal állunk neki rövid távú mozgásokra spekulálni. Nem szeretek jóslatokba bocsátkozni, de egyelőre igen valószínű, hogy ez a folyamat a jövőben is kitarthat majd.
Éppen egy éve, 2017. december 17-én tetőzött a kriptopénzek körüli őrület. A bitcoin árfolyama 19 783 dollár volt, és mindenki azt várta, hogy karácsonyra bőven átlépi a bűvös 20 ezres sávot, hogy aztán 2018-ban a százezer, vagy a csillagos ég legyen a határ. John McAfee, a vírusirtó-királyból lett milliomos befektetőguru és kalandor egyenesen addig ment, hogy 2020-ra egymillió dolláros árfolyamot jósolt. Többször elhangzott a "leszopom magam a tévé nyilvánossága előtt, ha nem" ígéret is, hangsúlyozandó, hogy mennyire biztos a dolgában. When I predicted Bitcoin at $500, 000 by the end of 2020, it used a model that predicted $5, 000 at the end of 2017. BTC has accelerated much faster than my model assumptions. I now predict Bircoin at $1 million by the end of 2020. I will still eat my dick if wrong. — John McAfee (@officialmcafee) 2017. november 29. Az optimizmus mögött egészen páratlan sikersztori állt, a bitcoin akkor éppen megháromszorozta az árfolyamát egyetlen hónap alatt, úgy, hogy előtte fél év alatt meghétszerezte.
Nem tudom, hogy mennyi lesz a dollár árfolyama 2015 végén, de ha muszáj lenne fogadnom, akkor arra tippelnék, hogy több, mint most. Ezt pedig nem csak verbálisan, hanem a tettek mezején is meg lehet valósítani. A saját portfóliókban ugyanis mi döntjük el, hogy mekkora aránnyal tartunk dolláros eszközöket. Vagy éppen eurósakat. Például így: Ez persze nem azt jelenti, hogy mindenkinek a vagyona 70 százalékát dollárban kell tartania. Sőt, aki nincs tisztában a játékszabályokkal, az jobb ha egyáltalán nem próbál ügyeskedni ezzel, legalábbis addig, amíg nem méri fel a teljes kockázatot. Végül még egy gondolat. Ha már hosszabb távban gondolkozunk, akkor azért nem árt tisztában lenni vele, számos fogyasztási jószág ára függ Magyarországon a dollártól. Ha a dollár erősödik, akkor többet fizetünk, a fizikai dollárral való fedezés tehát nem teljesen butaság. Ha külföldi utazást tervezünk például fél év múlva, azt is érdemes lehet lefedezni, és már most megvenni a dollárt. Nem csak a profitszerzés miatt érdemes tehát tisztában lenni a főbb devizák legfontosabb jellemzőivel, és a globális folyamatokkal.
Vegyesen változott a forint árfolyama a főbb devizákkal szemben a nemzetközi bankközi piacon. Péntek reggel egy euró körülbelül 313 forinton állt, míg egy dollárért 300 forintot kell adni, ami nagyon régen fordult elő – mondta Kababik József, az Erste üzletkötője az M1-nek nyilatkozva. A pénzügyi szakértő arra is kitért, hogy az elmúlt napokban, hetekben inkább emelkedést láthattunk mind a magyar, mind az európai, de főként az amerikai piacokon. Trump megválasztása óta az amerikai piacok emelkednek és a dollár is erősödik – tette hozzá Kababik József. (MTI)
Egészen elképesztő nyereségeket lehetett zsebre tenni, volt, hogy két nap alatt ugrott bő ötezer dollárt az árfolyam. Szerdán vettél egy bitcoint 3 millió forintért, pénteken eladtad négy és félért. Mindenki sejtette, hogy ez nem mehet sokáig, de senki nem akart kimaradni a dologból. A nagyot kaszáló ügyeskedők számára a bitcoinból vett Lamborghini lett az alap státusszimbólum, YouTube-ot lehetett rekeszteni huszonéves geekek videóival, ahogy vigyorogva veszik meg az 50-60 milliós sportautót a kriptobiznisz pár havi nyereségéből. A boltokból elfogytak a videokártyák, mert boldog-boldogtalan tizesével vette őket, hogy kriptopénzbányász gépet építsen rájuk. A későn ébredők a nyugdíj-megtakarításaikat forgatták be a bitcoinüzletbe, amibe így utólag vérfagyasztó még belegondolni is. A bukás nem egyik napról a másikra ütött be (jellemző, hogy még idén áprilisban, harmadára csökkent árfolyamnál is jelentek meg olyan cikkek, hogy hogyan érdemes a nyugdíjszámlánkat biotcoinosítani), a grafikonon jól látszik, hogy idén legalább öt-hat nagyobb összeomlás volt, amik után jellemzően mindig kicsit visszalendült az árfolyam.
Ez pedig érdekes kérdést vet fel: hogy a fenébe dőlhetett be már megint a fél világ egy ilyen jelenségnek, tíz évvel azután hogy megégette magát az amerikai ingatlanpiaci buborékból kiinduló pénzügyi válságban, azelőtt tíz évvel meg az online kereskedelem túlhypeolásából fújódó dotkomlufiban. Ennyire hülyék lennének a befektetők, ennyire rövid a memóriájuk? A helyzet az, hogy a buborékokat csak utólag könnyű felismerni, de amikor éppen fújódik fel, szinte lehetetlen (pontosabban azt szinte lehetetlen megállapítani, hogy milyen távol van az összeomlás, és érdekes-e még beszállni). Híres példa, amikor 2007 decemberében Larry Kudlow amerikai top közgazdász és pénzügyi elemző hurráoptimista cikkben bizonygatta, hogy nincs itt semmiféle recesszió, és csodálatosak az amerikai gazdaság kilátásai. Mind tudjuk, mi történt a következő két évben. (Az viszont nem annyira közismert, hogy Kudlow ma Donald Trump legfőbb gazdaságpolitikai tanácsadó testületének vezetője. ) A kriptolufi felfújódása iszonyú gyors és intenzív volt: egyetlen év alatt a 24-szeresére nőtt a bitcoinpiac értéke.
A 2008-as amerikai lakáspiaci buborék világgazdasági válságot okozott, az 1998-as japán ingatlanbuborék tíz (pesszimistábban szerint húsz) évre állította stagnáló pályára az egész országot. Ehhez képest most egész jól megúsztuk globálisan, persze egy csomó embernek elúszott egy csomó pénze, de az elfüstölt 700 milliárd dollárnak azért a nagy része mindig is csak papíron létezett. Ráadásul a statisztikák szerint az összes forgalomban levő bitcoin 97%-a az összes bitcoin-tárca 4%-ában koncentrálódtak. Vagyis az igazán durva meggazdagodások és elúszó vagyonok aránylag kevés embert érintettek. Szakértők szerint a kriptobuborék leginkább a legendás 17. századi holland tulipánmániára emlékeztet: ott is nagyon látványos felfutás, mesés vagyonok, és gyors összeomlás volt a forgatókönyv, de mivel tulipánmag nélkül is lehet aránylag teljes életet élni, nem rántotta magával az egész gazdaságot. Ellentétben mondjuk 2008-cal, amikor az ingatlanok és ingatlanhitelek körül bonyolódott a balhé, és az emberek sokkal nagyobb részének van vagy az egyik, vagy a másik, vagy mindkettő, mint mondjuk hasonló értékű bitcoinja.