A hétvégén elhunyt Bártfai Andrea Zsöme filmes és színházi szakember, sajtós, sok-sok irodalmi és zenei program szervezője. Sajtófőnöke volt többek között a Nyócker, a Made in Hungaria, a Pánik, a Zuhanórepülés, a Mansfeld, a Csak szex és más semmi, a Kaméleon, a Czukor Show, a Csak a szél, a Senki szigete című filmeknek, és a 2015-ben bemutatásra kerülő Liza, a rókatündér nek. Kommunikációs vezetője volt a Színházak éjszakájának, dolgozott a Margó Irodalmi Fesztiválon, a Rájátszás programsorozaton, és munkatársa volt férjének, Nyáry Krisztiánnak a a magyar írók szerelmeiről szóló Így szerettek ők című köteteiben, illetve a most ősszel megjelent Igazi hősök című könyvben is. "Most azt kellene leírni, az következne, hogy ilyen volt. De nem lehet, mert utálná, ha ilyet írnék, utálná, hogy fontoskodni akarok, hogy előtérbe akarom tolni, ő nem akart előtérben lenni, mert nem volt hátul, nem háttérember volt, csak egyszerűen tudta, mi a fontos. Hogyha filmet menedzselt, ha könyvet, ha színházi vagy zenei produkciót, nem mögötte volt, hanem benne.
Hogy valószínűleg magamtól sokszor gyávább lettem volna, de most hogy olvastam, ők mit tettek, talán már nem. Jó lenne azt hinni például, hogy 1944-ben én is gyerekeket mentettem volna, mint Sztehlo Gábor, de könnyen lehet, hogy nem lett volna merszem vadidegenek gyerekeit az autómon kicsempészni a gettóból. De most, hogy tudom, ki volt ő, talán szégyenkeznék, ha nem tenném ugyanezt hasonló helyzetben. Erre jók a hősök, hogy erőt meríthetünk az életükből. Kortársakról írni kényes és kockázatos dolog, de mégis: melyik művész, tudós, gondolkodó élete érdekelné részletesebben? Engem szinte mindenki élete érdekel, és valamiért sok ember el is meséli nekem, a zöldségestől a taxisofőrig. És mindegyikben van valami olyan, ami felemelő vagy legalább tanulságos. De nem írok élőkről, egyrészt mert a múlt jobban izgat, másrészt nem akarok személyes érzékenységet sérteni. Elképzelhető, hogy egyszer külföldi hírességekről ír majd? Nem valószínű. A magyar történelem és kultúrtörténet jobban érdekel, és otthonosabb is a számomra.
Nemcsak "megszokásból" került a könyv címlapjára ő is (Zsöme állt modellt a költők, írók, művészek szerelmi életét bemutató mindkét kötet borítójánál), hanem mint valódi hős.