Beküldte: franklin julia Jelentem Kell, hogy legyen valaki középen. Anélkül semmi sem lehet teljesen egész. Mert nem csak az elválasztó tér számít, hanem az is, ami mindent összetart. (Sarah Dessen - Figyelj rám! ) #kapcsolatok Megosztom Elküldöm ismerősömnek Kapcsolódó idézetek clark jon Csak az kíváncsi rád igazán, arra, ami a szívedben van, aki rákérdez a részletekre. Alessandro D`Avenia Vera Debrei Szeretlek még most is. És te ezt még csak észre sem veszed. Nem látod mennyire szenvedek belül... Debrei Vera ( saját) larson norma A szenvedő ember és orvosa között sajátos, bizonyos tekintetben furcsa viszony alakulhat ki. A... Paul Georgescu Töltsd le ingyenes és reklámmentes alkalmazásunkat! Az alkalmazással lehetőséged van idézetes kép készítésére, idézetértesítőt kérhetsz és a blogot is olvashatod.
És nem beszélnek el a fejünk felett, engedve, hogy amit sikerült kinyögnünk, az elvesszen vagy megváltozzon közben. Egyszerűen csak várnak. Így az embernek folytatnia kell. 253. oldal A zene a nagy egyesítő. Elképesztő erő. Olyasmi, ami még az olyanokban is közös lehet, akik mindenben, de mindenben különböznek. 87. oldal Nem mindig az ismeretlentől kell a legjobban tartani. Azok, akik a legalaposabban ismerik az embert, veszélyesebbek tudnak lenni, mert a szavak, amiket hozzánk vágnak, vagy a dolgok, amiket gondolnak, potenciálisan nemcsak hogy megsebezhetnek, de igazak is lehetnek. 61. oldal A zene egy igazi állandó. Ezért kapcsolódunk hozzá ilyen erős zsigeri alapon, tudod? Mert egy dal azonnal visszarepíthet egy pillanatba, egy helyre, de még egy emberhez is. Nem számít, mi más változott meg a világodban, az az egy dal ugyanaz marad, épp, mint az a pillanat. Annyi verziója volt ennek az egy emléknek, és egyik sem volt helyes vagy helytelen. Inkább csak egy részlet volt mind. Csak ha összeillesztenénk őket, akkor kaphatnánk képet a teljes történetről.
Éreztem, amit ő érzett. Vele sírtam, nevettem. Persze volt dögivel izgalom, meg egy nagy titok. És persze az elmaradhatatlan Szerelem. :) Az elején azt gondoltam: "Na, ne már, egy újabb depressziós, ügyes-bajos család, ahol a legnagyobb nővér sikeres, a középső anorexiás, a kisebbik meg látszólag sikeres, csakhogy utálja amit csinál, és persze azt is csak az anyja élvezi. Ezt a történetet mindenki ismeri. " De aztán rá kellett jönnöm, hogy ez nem így van. Nem tudom, hogy miért van mindez. Nem tudom, hogy Anabellel mi történt. Hogy min ment keresztül. Hogy milyen titkot tartott oly sokáig magában. És rádöbbentem, hogy ez a szerelmi szál sem éppen a legegyszerűbb, legátlagosabb. És pontosan ezekért- ezekért a mindennapi kis hibákért- tudtam annyira átérezni az egész könyvet. Egyszóval MINDENKINEK ajánlom! Nem csak ezt, de Sarah Dessen összes könyvét. Higgyétek el, az írónő érti a dolgát! ;) Írta: Honey Pontozás: 5/5