De a Szovjetunió nem tudott megfelelő vontatógépet gyártani ezért a projektet törölték. La Manche lovagja A vitorlázógép-harckocsi kombináció Angliában sikeresebbnek bizonyult. A Tetrarch VII könnyűpáncélos gyártását 1940-ben kezdték el, de szinte azonnal le is állították a franciaországi tapasztalatok tükrében. A gyártást 1941-ben újraindították, és légiszállítású alakulatoknál rendszeresítették. Az invázióra készülve, az átfegyverzett példányokból a 6. légiszállítású hadosztály 6. páncélos felderítő ezrede kapott belőle egy századnyit. A D-napon a Tonga hadműveletben húsz Hamilcar teherszállító-vitorlázógép emelkedett a levegőbe, fedélzetén a Tetrarch tankokkal. Az egyik gép lezuhant a Csatorna felett. Két másik gép Normandia felett ütközött össze, a leszállásra készülve. A többieknek sikerült földet érniük, de az egyik páncélos felborult, amikor egy landoló Hamilcar telibe találta. Újabb gondot okozott, ha ráhajtottak vele egy ejtőernyőre, a futómű felcsavarta azt, és a tank megállt.
Iszonyatosan jó tapasztalat volt az első jetem: ment, mint egy rakéta, nagyon tetszett a turbopropok után. Tőzsdecápákat, bankembereket vittünk, ingben, nyakkendőben repültünk. Kapitányi váll-lapot hordtunk mind a ketten: ez egyben marketingfogás volt, két kapitány – szuperbiztonság. De amikor üres volt a repülő, tehát a szabályok szerint magángépként repültük, akkor tényleg lehettem kapitány, sőt be is írhattam kapitányi időnek, az FAA szerint ez teljesen legális. Amikor tehát üresen mentünk, a bal ülésből repültem, a főnököm írt alá mindent. Megtapasztalhattam, mit kell kapitányként csinálni. Aztán jött 2008 és a tőzsdekrach, és mivel a legtöbb ügyfelünk a tőzsdéről, bankszektorból, ingatlanpiacról jött, én már jó előre láttam, hogy bajok lesznek. Mondogatták ugyan, hogy nyugi, minden oké lesz, de én elővigyázatosságból kezdtem megint keresgélni. Szerencsére lett munkahelyem itthon: felvettek a Farnairhez. Ott Fokkerek és Beech 1900-asok repülnek, én az utóbbira jelentkeztem. Megcsináltam a szimulátorvizsgát, fel is vettek.
A személyautókkal már végeztünk, most kezdődik a teherkocsik vizsgálata. – Volt már olyan típus, amire nemet mondtak? Sokat hallani például a kétüteműek ártalmas gázairól, mégis furcsa lenne, ha kitiltanák a Trabantokat, Wartburgokat. – A Magyarországra behozott típusok megfelelnek az előírásoknak. A Trabant és a Wartburg valóban több szénhidrogént bocsát ki, viszonyt javukra szól, hogy a veszedelmes nitrogén-oxidokból a többi típus megelőzi ezeket a kocsikat. – Mindennapi bűztermelésünk szempontjából állandónak tekinthetjük a típusösszetételt. A vizsgálat is csak a szabványhoz viszonyít, ettől nem lesz tisztább a levegő. – A szennyezés csökkentésének nagyon jót tett a műszaki vizsgán bevezetett szén-monoxid- (CO)-mérés. A szén-monoxid méreg, ezért is mérik, továbbá azért éppen ezt az anyagot, mert a CO kifejezi a motorban lezajló égés minőségét, szintjéből egyéb szennyezőanyag-mennyiségekre is következtetni lehet. – Háromévenként egy mérés. Várható ettől igazi eredmény? – Három, két- és egyévenként van vizsga az autók kora szerint, de ez természetesen nem elég sűrű.
Ez a tartalom nem elérhető az ön régiójában Írta: Euronews • A legfrissebb fejlemények: 18/08/2016 euronews_icons_loading Betűméret Aa Egy angliai légibázisról szállt fel a világ legnagyobb repülő járműve, az Airlander 10. A 92 méteres, hibrid léghajó Cardington repülőteréről emelkedett el, majd pár kör és félórányi repülés után landolt is. Arra képes, mint egy hatalmas helikopter, de nagyobb teherbírású, messzebbre repülhet, olcsóbb, biztonságosabb, és jobban kíméli a környezetet a gyártó cég vezetője - Ez repüléstörténeti pillanat – értékelte a látottakat egy nézelődő. A légibázis közelében lakva gyakran lát veterán repülőket, ezért teljesen lázba hozza a legmodernebb technika megcsodálása. Mint mondta, a világ minden pénzéért sem hagyta volna ki a bemutatót. A járművet a kerek orra miatt repülő bucinak becézik. - Arra képes, mint egy hatalmas helikopter, de nagyobb teherbírású, messzebbre repülhet, olcsóbb, biztonságosabb, és jobban kíméli a környezetet – magyarázza a gyártó cég vezetője, Stephen McGlennan.
Na, jó, nem! Nem, nem, nem. Nem szabad erre gondolnom! Ki tudja, hátha teremtő ereje van a gondolatomnak. Valami másra... ártalmatlanra. Na, gyerünk. Milyen szép volt Isztambul! Biztosan visszamegyünk még. Egy ilyen városra nem elég három nap... Vajon az utasok már a levegőben meghalnak? Nyilván nem tesz jót nekik az oxigénhiányos állapot. Meg a mínusz ötven fok sem egészséges. Talán akkor járunk a legjobban, ha felrobbanunk. Végtére is felszállás előtt tankoltunk, alig fél órája. Tele vagyunk kerozinnal. Biztosan felrobbanunk. És akkor egy pillanat alatt vége. Nincs haláltudat. Nincs szenvedés. Édesjóistenem, azok a szerencsétlenek, akiknek eltérítik a gépét... nekik még arra is van idejük, hogy hazatelefonáljanak haláluk tudatában, és üzenetet hagyjanak a szeretteiknek. Mit mondanék? Lolám, szeretlek, légy boldog, fogadj szót a nagyszüleidnek? Felszállás előtt – Isztambul Ááááá! Mondom, gondolj másra! Tudtam, hogy nem kellett volna meginnom azt a pohár bort a reptéren. De anélkül már szinte be sem merek csekkolni.
Milyen nyugodtak mind. Nyilván nem hallják ezeket a hangokat. Vagy fogalmuk sincs, hogy mit jelentenek. Hjah! Boldogok a tudatlanok, mert övék a mennyek országa. Mennyek országa... na, ebbe jobb nem is belegondolni! Inkább leülök. Becsatolom magam, és jól megszorítom az övet, hátha számít az is valamit. Soha nem lehet tudni. Épp jön a légiutas-kísérő az italos kocsival. Rendeljek még egy pohár bort? Nem is tudom. Talán elaludnék tőle. Vagy ellazulnék végre. Hm... – Igen, egy mentes vizet kérek. Köszönöm. Nem iszom többet. Inkább előveszem a laptopomat. Megírom a cikket a repülésről. D. Tóth Kriszta Ne maradj le a jó életről! Iratkozz fel a WMN hírlevelére! Neked ajánljuk Ezek játszódtak le bennem, amikor megkaptam a rákdiagnózist (kétszer is) WMN Life – 2015. november 16. – SzÉ Hogy jut el valaki a sokktól a haragon át az elszántságig, ha megkapja azt a diagnózist, amitől mindenki retteg? Sajnos nem nagyon találunk olyan embert a környezetünkben, aki – legalább egy ismerősén keresztül – ne találkozott volna a rákkal.